Az évad eddigi legbetegebb és egyben legjobb drámáját ismét egy kábelcsatorna hozta, a Showtime innentõl kezdve hivatalosan is az egyik kedvencem lett, még talán a Dead Like Me cancelt is megbocsátom nekik ha Dexter marad még legalább egy évadig.

Dexter ugyanis egy sorozatgyilkos. Van neki azért jó oldala is, polgári foglalkozását tekintve a rendõrségen melózik, igazságügyi szakértõ, vagy mi, vérnyomokat analizál, és tulajdonképpen az egyetlen dolog, ami felizgatja szociopata elméjét/lelkét, az a halál.

Az év meglepetése, a kábeles picur, ami felnőtt a nagyok közé. A sorozat, ami talán a legtöbb pozitív visszajelzést váltotta ki a nézőkből (saját felmérés, hehe). Nyilván nem mindenkinek jöhet be egy belső monológos, sorozatgyilkosos sorozat, melynek egy gyilkos a főszereplője, de ha valami, akkor a Dexter egy próbát mindenféleképpen megér.

sorozatjunkie

Dexter

Megint sorozatkritika, a Weeds után most a Dexter. Ahogy a Weeds egy viszonylag elhasznált alaphelyzetbõl hozott ki egy nagyon jó, szerethetõ sorozatot (az elsõ évad utolsó részében egyébként egy gigacliffhangerrel), úgy nem sikerült a Dexternek egy elég jó ötletet készpénzre váltania. Adva van ugyanis egy sorozatgyilkos szépfiú, aki fõállásban a floridai rendõrség gyilkossági helyszínelõje. Eddig jó. Az viszont morálisan szinte mentesíti emberünket, hogy vérszomját csak csúnya gonosz embereken éli ki.

Dexter

Érdekes volt látni, ahogy a Dexter egyáltalán nem osztotta meg a népet. Mindenütt egyöntetû volt az értékelés: zseniális, beteg, eredeti sorozat. Na már most, ha egy állítólagos (történet alapján is annak tûnõ) beteg alkotás ekkora szeretetre tesz szert a nagyérdemûnél, kommersz és nemkommersz sorozatrajongó pedig vállvetve bólogat, azzal tuti, hogy valami kurvára nem klappol. És én persze elég bátor vagyok ahhoz, hogy megkeressem ezt a kurvára nemklappolást.